A saras víz előbb az utcán patakzott, majd elkezdte feltölteni a kerteket. Aztán anyáméknál a garázslejárón keresztül betört a háromemeletes ház alsó szintjére.
Anyámék éppen nyaralnak, viszont óriási mázlijukra (és a húgom óriási pechére) a húgom éppen akkor ment át hozzájuk valamiért, amikor a víz még csak a kertben volt. Aztán gyorsan öt centi állt az alsó szinten mindenhol, a garázson kívül még 8 helyiségben. A szomszéd a tűzoltóság, de azt mondták, hogy ennyi kevés ahhoz, hogy szivattyúzni tudjanak.
Így az estém saras víz vödörbe lapátolásával telt. Kurvára tisztelek ezentúl minden szerencsétlent, aki a nagy cunami után pucolhatta ki a szumátrai házát. Komolyan mondom, az járt jobban, akinek inkább összeomlott az egész, vagy esetleg maga is meghalt.
Ha valami köcsög a ma este írandó cikkemet holnap azzal rebloggolja, hogy szar lett, azt síelés után meglátogatom, és AGYONVEREM.
EGYÜTTÉRZÜNK, MÁRTON! S.K.
